IRONMAN 70.3 Budapest – 2016

“Megtettem, mert elhittem!” – Sikeresen teljesítettem életem első féltávú triatlon versenyét! Kemény volt, de felkészülten és nyugodtan álltam a rajthoz. Rengeteg energiát adott az úton a család támogatása, az edzők segítsége és a barátok bíztatása. Köszönöm nekik ezúton is!

Tavaly az 5i50-es verseny után a célban fogadtam meg, hogy jövőre teljesítem az Ironman 70.3 Budapest-et! Tudtam, hogy kell nekem ez a kihívás, és meg fogom tudni csinálni. És azt is tudtam, hogy az út hosszú még odáig, mert tavaly még nem voltam ott (sem testben, sem fejben), hogy biztonságosan teljesíteni tudjam a féltávot. Gyűjteni kellett a kilométereket és az órákat, hogy úgy futhassak be a célba, hogy még őszinte a mosoly az arcomon. Úgy érzem ez most idén sikerült 🙂

Lássuk mi (és ki) kellett hozzá…

IRONMAN_70.3_Budapest_logo_WHITE

A felkészülés

A felkészülés legnehezebb része a jó időbeosztás megtanulása volt. Család és munka mellett kellett megtalálni az időt a rendszeres mozgásnak. Ezzel természetesen sokan vannak így, és nekem is mint sokan másoknak a reggeli/hajnali edzés jött be/fért be. Mielőtt a család felkelt, én már megcsináltam az edzés nagy részét vagy az egészet. A hétvégi hosszú edzések pedig csak a nap elejéből csíptek le egy kicsit, így nem sérültek (nagyon) a családi programok sem. Ha valami miatt kimaradt a reggeli alkalom, akkor altatás után este mentem el futni, úszni. Két hét alatt hozzászoktam a korai fekvéshez és a korai ébredéshez. A pihenőnapokon már-már hiányzott a reggeli rutin… A család támogatása nélkül nagyon nehéz lett volna elvégezni a szükséges edzés mennyiséget. Kedves Család: KÖSZÖNÖM! <3

A másik alappillér a teljesítménydiagnosztika volt az úton. Az év elején már volt egy futásos elemzésem az ENSPORT-ban, ezt most megismételtem, és megcsináltam hozzá a bringát is. Hasznos tudni, hogy éppen miként vagyok terhelhető, sok kellemetlenségtől tudom megkímélni magam (pl. sérülés, izomláz). Már az első elemzés során is kacérkodtam az edzéstervezés gondolatával, de éreztem, hogy az utolsó két hónapra kellene egy kis plusz… Sejtettem, hogy a hőn szeretett Ironman 70.3 Budapest Triathlon Club-ban a versenyszervezési dolgok fogják lekötni az edzőket és ritkulni fognak a közös edzések, ezért olyan megoldást kerestem, amivel formába tudom hozni magam, és valaki vigyázó szemmel figyel a lépéseimre. Ő Kurucz-Szilágyi Edit lett, az ENSPORT egyik edzője! Mellesleg Edit végezte az első teljesítménymérésemet is, így már “ismertük egymást”. Nincsenek véletlenek.

Az utolsó 2 hónap

edzéstervSzóval elkezdtem a személyre szabott edzésterv alapján a felkészülési hajrát. Azt már az elején rögzítettük, hogy két hónap alatt csodát nem lehet művelni velem, de jó irányba lehet terelni a formát. Heti 1 nap volt a pihenőnap, a többi napokon általában 1 edzés. Az előírt adagot elég jó arányban sikerült teljesíteni, annak ellenére, hogy néha voltak váratlan újratervezések, meg családi nyaralások.

Kezdtem hozzászokni az egyedüli edzésekhez, a monotonitáshoz, amik szintén kellenek egy nem bolyozós triatlon verseny sikeres teljesítéséhez. A város hajnalban még nyugodt, bringával is lehet haladni. Fantasztikus érzés volt a nappal kelni, és átsuhanni a városon a reggeli fényekben. A bringás edzéseket általában a Margitszigeten végeztem a belső úton. Jó volt látni, hogy nem egyedül vagyok őrült a hajnali edzéseken: néhányan bringán, de a többség a futópályán ébredezett.

Az úszásnál is áttértem az egyedüli edzésekre. Minden alkalomra megvolt, hogy mit és hogyan kell úszni, mennyit kell ismételni és pihenni. Ha sokfajta feladat volt, akkor kiírtam egy lapra, és vittem magammal a medence szélére vízhatlan tokban. A legviccesebb valószínűleg az az edzés lehetett, amikor este 9 felé körönként kimásztam, nyomtam 5 fekvőt, majd fejessel visszacsobbantam a vízbe…

A verseny előtti héten vasárnap volt egy nem hivatalos pályabejárás is, ami utólag nagyon hasznosnak bizonyult. Sosem felejtem el Kropkó Péter szavait, hogy a pályát előre járjuk be. Itt ki is derült, hogy a Halász utca bringán ráz, a Várba az emelkedő nem lesz olyan vészes, de a lefelénél a fekvőrendőrökre nagyon kell figyelnem majd. A 45km jó társaságban gyorsan eltelt, jó előjel volt a versenyre.

13692785_648699131949694_4771066455826464663_o
Pályabejárás (fotó: Triacto Lifestyle Service)

A verseny előtti napok

Szerdán már kilátogattam a rendezvény helyszínére. Futottam egy rövidet még reggel. Nagyon jó érzés volt látni, hogy már épül a rendezvény! Aztán csütörtök reggel az átmozgató bringázás alkalmával is ott jártam, már szinte minden készen várta a versenyzőket. És kint volt végre a nevem a nagy IRONMAN logón!

IMG_0340

BT160728_192504_284146

Délután regisztráció, átvettem a rajtcsomagot, nem volt visszaút. Este pedig pasty party, a kötelező szénhidrátfeltöltéssel.

BT160728_194949_243577
Pasta party bátyóval

Péntek délelőtt közös úszóedzéssel hangolódtunk a másnapi versenyre. Két rövid kört úsztam, beszélgettünk a klubtársakkal, lelkileg hangolódtunk. Nagyon nyugodt voltam egész nap, semmi izgulás, semmi kapkodás. Úgy éreztem, hogy a mögöttem álló munkamennyiség megfelelő lesz egy jó versenyhez.

BT160729_114655_518315

Koradélután az összepakolás és a depózás következett. Zsákos rendszer volt, azaz 3 zsákba kellett pakolni a bringás, futó és váltó ruhákat. Az úszócuccot reggel vittem magammal. Átgondoltam mire lehet szükségem a versenyen, és csak a szükségest pakoltam be. Furcsa volt előző nap leadni a felszerelést, de így legalább reggel kevesebb dologgal kellett bajlódni.

BT160728_201244_269286

Este még részt vettem a Csodalámpa Jótékonysági Futam-on, mint Csodabogár – jótékony futó. A felkészülésemmel párhuzamosan egy jótékonysági gyűjtséhez is csatlakoztam a Csodalámpa Alapítvány segítségével. Nagyon örülök, hogy ennyien támogattatok egy nemes célt! Ezúton is köszönöm mindenkinek!

BT160729_180833_910770

13909205_10208661752333282_6474888551999664345_o
(fotó: Csodalámpa Alapítvány)

A verseny

imbp.bmp

Korai kelés, reggeli, maradék cucc összeszedése otthon, és indulás a depóba. Utolsó ellenőrzés, meglegyen minden, majd átöltözés az úszáshoz, és irány a part. Már reggel is elég meleg volt, főleg neoprénben. A rajt csúszott jó néhány percet, így elég sok vizet vesztettem már a vízbe érkezésig is. Emiatt az úszás végére lett egy tompa fejfájásom, ami csak a bringa közepére múlt el a folyadék- és sópótlás hatására. Ezt leszámítva az úszás a tervek szerint ment: lassú, egyenletes, energiatakarékos tempó, lehetőleg kerülve a birkózást. 2:24/100m-es tempóval [45:30]-as részidő. Végig nyugodt tudtam maradni, viszonylag egyenesen sikerült úszni. Nem volt megszédülés sem a kijövetelkor. Külön öröm volt Sándor-t selfie-zni látni a parton, és köszönöm Hampl Szilviának a kifutás közbeni szurkolást 🙂

imbp_swim.bmp

FB_IMG_1469902715982
A rajt előtt (fotó: Beck Mónika)

Az első depó a neoprén miatt kicsit lassabb lett, mint terveztem, illetve egy rövid technikai szünetet is be kellett iktatnom. A pálya megvárt, nem kapkodtam. [9:12]

Most szerencsére nem volt semmi gond a bringa megkezdésével 🙂 Apu bíztatott az indulásnál, bátyó meg a Petőfi hídnál a körözés alatt. Az első kör jól ment, a második 8 perccel lett lassabb (-2km/h). Valahol a 62km környékén volt egy kis elfáradás, meg az utolsó 5km-en már nem nagyon akartam a nyeregben ülni. Frissítés folyamatos volt: iso, víz, energiaszelet, sótabletta; és locsolás. Óriási köszönet illeti az önkénteseket a frissítőállomásokon! Fantasztikus munkát végeztek! [3:12:47]

imbp_bike.bmp

A második depó csak kicsit volt gyorsabb az elsőnél, itt is technikai szünet és csak semmi kapkodás. Próbáltam előkészülni az előttem álló félmaratonra, azaz inkább 4 kör futásra. Az sokkal jobban hangzott akkor, mint hogy fussak még egy félmaratont. [8:53]

“Tudtam, tudtam, de nem sejtettem…” hogy a futás lesz a legnehezebb része a féltávnak, ennek is a második fele. Így is lett, bár nem amiatt, amire számítottam. Az első 2 kör a terveknek megfelelően alakult. E2 zóna közepén, kicsit lassabb tempóban, mint normál futásnál, de ez így van rendjén. 34 ill. 39 perc. Aztán jöttek a gyomorproblémák. Kezdtem magam úgy érezni, mint egy hőlégballon, és az amúgy is feszes mezem egyre jobban domborodott. Gyaloglással hidaltam át a nehezebb pillanatokat, így lényegesen lassab lett a 3. és 4. kör: 49 ill. 50 perc.

BI160730_140915

Az a furcsa, hogy a versenyen mégis repült az idő. Köszönhetően a sok-sok lelkes szurkolónak a pálya szélén és a klubtársaknak a pályán. Nehéz leírni azt az érzést, amikor a nevemet kiabálják és buzdítanak a verseny közben, vagy kapok egy pacsit, egy fejbiccentést, de fantasztikus volt! A célegyenesben olyan boldogan futottam, mintha csak most kezdtem volna a versenyt. Kiélveztem az utolsó métereket, és örömkönnyekkel küzdve futottam át a kapu alatt! Megvan!

BI160730_135142
Köszi Béci hogy futhattam veled egy rövid ideig 🙂

Beérett az elmúlt év(ek) munkája. Úgy tudtam megcsinálni a versenyt, ahogyan szerettem volna: sérülés és komolyabb probléma nélkül, végig becsülettel teljesítve, magamhoz mérten jó eredménnyel. Titkon 6 és fél órát szerettem volna menni, ettől kicsit elmaradtam, de legalább megvan a cél a következőhöz 🙂

imbp_run.bmp

A folytatás

Új célok már vannak. Nem is egy! Nem, nem a teljes táv. Az még várat magára. Majd egyszer. De biztosan nem jövőre. Bőven van még mit tenni a féltávon is…

Az év végére volt tervezve egy maratoni futás, de egy családi program miatt ezt jövő évre toltam. Így az első tervezett maratonom 2017. április 23-án lesz Bécsben. A következő féltáv pedig… ez maradjon még egyelőre titok. Részletek hamarosan 🙂