BalatonMan Kenese 2016 – 40.5

Az idei BalatonMan Kenese 40.5 volt a 2016-os év első triatlonos versenye nekem (bár másodiknak szántam…). Mivel a fő versenyem idén a féltáv (Ironman 70.3 Budapest), így itt a rövid távot választottam: 950m úszás, 31.5km bringa és 7km futás volt a teljesítendő táv.

A második szezonomat kezdtem meg a triatlonban, van még mit tenni az edzések alatt, de úgy érzem erre a versenyre magamhoz mértem jól felkészültem. Ebben szerencsére sokan voltak a segítségemre: a CSALÁD, az edzők és a támogató barátok. Köszi mindenkinek 🙂

20160618_13495654_1136621906407512_2425347790105101561_oSzóval a verseny. Leutazás előző nap a családdal, pihi, vacsi, versenyre összepakolás, alvás. Vacsiból hazafelé még összefutottunk Melindával, aki a speciál távra “melegített”, mindig jó ismerős arcokat látni. A rajt 12:00-kor volt szombaton, így reggel nem kellett kapkodni. Depózás 10:30-tól. Megfogadva a tanácsokat, oda is mentünk az elejére (ja igen, Anyu és bátyám is versenyzett!). Depóba bejutás rendben, jelzések jók voltak, volt bőven hely kipakolni a cuccokat, nem voltak olyan szorosan a bringahelyek kijelölve. Itt is sikerült néhány ismerőssel összefutni az előző edzőtáborokból (Anna és Kata :). Az edzőmmel is sikerült néhány szót váltani, és hasznos tanácsot kapni a versenyre, ami megnyugtatott (köszi Edit).

20160618_13475002_1136622683074101_780340876444163237_oGyors vízhőmérséklet check, mert gyanúsan sokan nem hoztak neoprént… én úgy ítéltem meg jó lesz azért az. Nem bántam meg a döntést. Rajt előtt gyors technikai tájékoztató, Balatonba be, zászló mögé felsorakozás, és…. RAJT!

Az eddigi tapasztalatok alapján a tömeg vége felé álltam be, nem szeretem a birkózást, és nem az időre hajtok. Sajnos az első bójánál így is sikerült a sűrűjébe keverednem, aminek hatására volt egy kis pánik… Az első és második bója között háton evezve próbáltam megnyugodni, és visszavinni a pulzust a normál zónába. A második bója után már a part volt a cél, innen megint ment a gyorsúszás rendben, sokkal kevesebb energiával, mint az első kettőig. Úszás teljesítve. Kicsit rosszabb, mint terveztem, de még élek 🙂

IMG_20160618_110007Jött az első depózás. Neoprén le, szépen kikészítve minden, zokni, bringás cipő föl, pulzumérő pánt, bringás mez föl, sisak föl… de nem tudom becsatolni. Biztos az izgulás, na próbljuk mégegyszer, nem… és nem, és nem. Na akkor újra levesz, csatokat megnéz. Basszus. Sikerült azon az oldalon kicsatolni, ami a biztonsági zár, és elvileg nem is lehet, de hát volt ott erő kérem szépen. Csak vissza nem ment. Kértem segítséget a versenybíróktól is, de ők sem tudtak vele mit kezdeni. Szépen teltek a percek, én ettem közben egy energiaszeletet, ittam, pihentem, és vártam, hátha valaki be tudja pattintani, mert nekem már nem volt hozzá erőm/türelmem. A 10. perc után már az is megfordult a fejemben, hogy akkor fel kell adnom, hiszen olyan sisakkal, amit nem lehet bekapcsolni, nem lehet kimenni a pályára, mert életveszélyes. És ekkor történt meg a csoda, a depón kívülről egy sporttárs önként felajánlotta, hogy a bringázás idejére kölcsönadja a sisakját! Ott voltak a versenybírók is, jóváhagyták, én megörültem, irány vissza a bringához, és GO! Matricát áttettem, és indultam is a bringapályára. A lelkesedés visszatért!

Nem lehetek elég hálás Takács Péternek, az Alba Triatlon SE versenyzőjének önzetlen segítségéért! Remélem egyszer viszonozni tudom! Nélküle nem tudtam volna folytatni a versenyt! Köszi Péter!

IMG_20160618_111502

A bringa ezek után kifejezetten jól ment magamhoz képest. Kicsit bennem volt az is, hogy behozzak a lemaradásból, de tudtam, hogy a pálya viszonylag rövid, így az előre megbeszélt E2-EX zóna nem lesz gond. Még a verseny előtt kaptam egy pályaleírást, amiben többször szerepelt, hogy nagyon sunyi emelkedők vannak, így ne aggódjon az ember, ha lassabban tud tekerni “síkon”, mert az nem sík a valóságban. Ez az infó jól jött, szépen tekertem, ahogy tudtam és kellemes volt. Emelkedők, lejtők, vasúti sínek, kanyarok, visszafordítók, volt itt minden. De igazán nagy baj nem volt a pályával, nem volt zavaró a forgalom se a nem lezárt részeken. Egyedül az volt szokatlan, hogy nem volt rajtam szemüveg, így a lefelében erősen könnyeztem már a végén… Jó volt “összetekerni” a pályán megint az ismerős arcokkal, ez engem mindig “doppingol”. Az időeredmény kárpótolt a depózási problémáért: 01:20-at terveztem és 01:06 lett belőle 🙂

Chrome Legacy Window 2016.06.22. 112718.bmp

A második depó abszolút rendben volt, magamhoz képest gyorsan, 2 perc körül abszolváltam a cserét és mentem is tovább futni.

A verseny előtt még a 45 perc volt a terv, de a jó bringa után szerettem volna egy 6 perces kili átlagot futni. Jelentem, sikerült. Pulzus szinte végig állandó volt, és szépen hoztam a 6 perces átlagot. A szembe jövő mosolyok felráztak a kezdődő fáradságból, és láttam már a végét. Éreztem jó lesz. A pálya végén a visszafordító után már vártam, hogy meglássam a célkaput, ráfordultam, befutottam, MEGVAN!

Chrome Legacy Window 2016.06.22. 114536.bmp

Ha nincs a vízben a pánik és a sisak probléma, akkor számomra nagyon szép idő lett volna a vége, de így is elégedett vagyok, mert a bringa meg a futás a tervnél jobban sikerült. És megint tanultam sokat, amit elviszek magammal a következő versenyre:

  1. Nem a versenyen próbáljuk ki az új felszerelést, csak bejáratott, ismert cuccot használunk!
  2. Tartsd be a pulzus zónákat, és nem lesz fal, összeesés, kimaradás, és még a végén is fogsz tudni mosolyogni.
  3. Többet kell gyakorolni a nyíltvízi úszást és a “verekedést”, hogy ne legyen pánik.

Úszás: 25:22
Bringa: 1:06:49
Futás: 42:07
Összidő: 2:31:09